Name: Orchestral Concert: Janáček, Suk, Martinů
Start: 2025-02-15T00:00:00.000Z
End: 2025-02-17T00:00:00.000Z
Location: Müpa Budapest

Admin

Budapest Festival Orchestra

Conductor

Jakub Hrůša

Orchestra

Instrumentalist

Violinist

Jan Mráček

Violin

Orchestral Concert: Janáček, Suk, Martinů

Budapest

Hungary

Müpa Budapest

Béla Bartók National Concert Hall

Public

Concert

The Symphony No. 1, H. 289

Suite from the opera, The Cunning Little Vixen (arr. Jakub Hrůša)

Fantasy in G Minor, op. 24

Saurav Kumar

Approved

A Czech conductor, three Czech composers and a Czech violinist: in other words, a Czech concert. The program features Janáček’s most unique opera, The Cunning Little Vixen, in suite form, followed by a piece which can also be regarded as a violin concerto, Fantasy by Dvořák’s son-in-law, Suk. The solo will be performed by Jan Mráček: known for his precise intonation, phenomenal musicality and technical skill, critics have compared him to virtuosos like Joshua Bell and Itzhak Perlman. The program wraps up with Martinů’s first symphony, composed in his later years. Jakub Hrůša, a dedicated messenger of Czech music, holds leading positions at the Bamberg Symphony and Covent Garden. President of the International Martinů Circle and The Dvořák Society, Hrůša was named conductor of the year by Opus Klassik in 2023, and received three nominations for the 2024 ICMA award.

You may have wondered how some comics might lend themselves as subjects for a great opera. Well, Leoš Janáček did just that! The serial story published as a comic in the 1920s featured animals created by Prague-based painter Stanislav Lolek and poems by Rudolf Těsnohlídek. This was transformed into a libretto by the composer, who added the breathtaking natural world of the High Tatras in Moravia – resulting in The Cunning Little Vixen. Despite the title, this is not an opera for children. A highly complex work in terms of harmony and motifs, the piece deals with the circle of life and death, liberty, love, motherhood and a return to nature. And while Janáček never used the opera to produce a suite, dedicated conductors have done so time and again to increase the popularity of this piece of music whose history was filled with twists and turns.

Josef Suk’s 1903 Fantasy was composed at a particularly carefree time, yet is a piece characterized by rather dark tones, and poses several challenges to its violin soloist. The title refers primarily to the format of the piece, which combines the sonata form with multiple movements in one musical flow. The opening motif is present in the piece from beginning to end, and while its intervals undergo change, its rhythm and form make it recognizable throughout. The energetic first part is connected by horns to the next section, alternating between lyrical song and folksy fun. Following dizzying changes in chromatics and modes, the finale concludes with the return of the opening motif.

Following the 1942 premiere of the piece, Serge Koussevitzky, who commissioned Martinů’s first symphony said, “Not a single note may be changed. This is a classic symphony!” The conductor was so enthusiastic that he ordered five more symphonies from the composer. To critics, Martinů’s first symphony, produced at the mature age of fifty-two, made the composer a worthy successor of Smetana, despite Martinů’s own statements that he had previously felt ill-equipped to tackle the genre. Incorporating multiple types of music, the piece includes some recurring parts, including the dissonant brilliance of the opening movement, which is encountered again in the third movement, full of contrasts and centered on the English horn. In the second movement, a lyrical passage sung on the oboe is flanked by rapid marching. Finally, the hard, rhythmic finale wraps up with one of the most exciting conclusions of the century.

English

Cseh karmester, három cseh szerző és egy cseh hegedűművész – röviden: cseh koncert. A műsoron Janáček legkülönlegesebb operája, A ravasz rókácska elevenedik meg szvit formájában, majd Dvořák veje, Suk hegedűversenynek is nevezhető Fantáziája szólal meg. A szólót Jan Mráček játssza, akit tűpontos intonációja, fenomenális muzikalitása és technikai felkészültsége miatt a kritikusok olyan virtuózokhoz hasonlítanak, mint Joshua Bell és Itzhak Perlman. A programot Martinů érett korban írt első szimfóniája zárja. A cseh zene elkötelezett hírnöke, Jakub Hrůša a Bambergi Szimfonikusoknál és a Covent Gardenben is vezető pozíciót tölt be. A Nemzetközi Martinů Kör és a Dvořák Társaság elnökét az Opus Klassik 2023-ban az év karmesterévé választotta, a 2024-es ICMA-díjra pedig három jelölést is kapott.

Néhányan biztosan elgondolkodtak már azon, milyen jó operát lehetne írni egy képregényből. Leoš Janáček írt is ilyet! Az 1920-ban képsorok formájában megjelent folytatásos mese Stanislav Lolek prágai festő állatrajzaiból és Rudolf Těsnohlídek verseiből állt. Ezt dolgozta át szövegkönyvvé a szerző, hozzáadta a morvaországi Magas-Tátra lélegzetelállító természeti világát, és megszületett A ravasz rókácska. A cím ellenére nem gyerekoperáról van szó. Élet és halál körforgása, szabadság, szerelem, anyaság és a természetbe való visszatérés jelenik meg a harmóniailag és motivikailag igen összetett műben. S bár Janáček sosem készített szvitet az operából, elszánt karmesterek újra és újra megteszik, hogy ezzel is népszerűsítsék a hányattatott sorsú darabot.

Josef Suk 1903-as Fantáziája kifejezetten felhőtlen időszakban született, mégis igen sötét tónusú mű, amely komoly kihívás elé állítja a hegedűs szólistát. A cím leginkább a darab formájára utal, amennyiben egyetlen zenei folyamatban kombinálja a szonátaformát a többtételességgel. A nyitómotívum végig jelen van a műben, s bár a benne szereplő hangközök változnak, ritmusáról és formájáról mindig felismerni. Az energikus első szakaszt kürtök kötik össze a következő, lírai dal és népies tréfa között ugráló résszel. A szédítő kromatika és hangnemi váltások után a finálét a nyitómotívum visszatérése zárja.

„Egyetlen hangot sem szabad megváltoztatni. Ez egy klasszikus szimfónia!” – jelentette ki az 1942-es premier után Szergej Kuszevickij, Martinů első szimfóniájának megrendelője. A karmester úgy fellelkesedett, hogy további őt szimfonikus művet rendelt a szerzőtől. Sokat érlelt első szimfóniája a kritikusok szemében Smetana utódjává emelte a műfajhoz magát addig felkészületlennek érző, immár ötvenkét esztendős Martinůt. A sokféle zenét felvonultató műben találni visszatérő részeket is, ilyen a nyitótétel disszonáns csillogása, amellyel a kontrasztos, angolkürtöt középpontba állító harmadik tételben találkozunk újra. A második tételben sebes menetelés fog közre egy oboán énekelt lírai szakaszt. Végül a kemény, ritmikus finálé a század egyik legizgalmasabb lezárásába torkollik.

magyar

Performance credits (Cast & Crew )

Ensemble