Name: Puccini: A fecske
Start: 2023-09-07T00:00:00.000Z
End: 2023-09-09T00:00:00.000Z
Location: Kodály Centre

Organization

Admin

Pannon Philharmonic Pécs

Director(a) orquestal

José Cura

Others

Kodály Choir Debrecen

Orchestra

Cantante

Soprano

Polina Pastirchak

Magda

Tenor

Leonardo Caimi

Ruggero

Barítono

Piero Terranova

Rambaldo

Nadia Vella

Lisette

Jihoon Son

Prunier

Kira Raposa

Yvette

Mezzosoprano

Virág Mórocz

Suzy

Rebecca-Astrid Mitrasca

Bianca

Director(a) coral

Zoltán Kocsis

Puccini: A fecske

Pécs

Hungría

Kodály Centre

Puccini: A fecske: La rondine Puccini

Public

La golondrina

Válido

PUCCINI-REMEKMŰ VILÁGSZTÁR KARMESTERREL: CURA VEZÉNYLI A FECSKÉT

José Cura dirigálja Puccini La Rondine (A fecske) című klasszikusát hamarosan, melyet a Filharmónia Magyarország hoz el Pécsre. A Pannon Filharmonikusok közreműködésével koncertszerű előadásban látható A fecske hangulata a bécsi operettek világát idézi. Különleges hangszerelésű szimfonikus kompozíciójában egyaránt megjelennek a korabeli tánczenék, a keringő, tangó, polka, foxtrott elemei. A 20. század egyik legnépszerűbb olasz operaszerzőjeként számontartott Giacomo Puccini alkotását az a José Cura vezényli majd, aki világszerte ünnepelt tenorsztár, de most a magyar közönség karmesterként is megismerheti. Külön érdekesség Cura személyes tapasztalata a fecskékről. Ahogy ő fogalmazott, utalva a mű szereplőire: „a fecskék nem tudnak bezárva élni, [de] minden évben visszatérnek ugyanarra a helyre... Rambaldo ezért nem fosztja meg Magdát a számára oly fontos szabadságtól: tudja, hogy »fecskéje« előbb-utóbb visszatér.”

Részletek: www.filharmonia.hu

A fecske, avagy a visszatérés szabadsága

Sok évvel ezelőtt átéltem egy olyan élményt, amelyet csak később értettem meg, amikor A fecske librettóját tanulmányoztam. A házam garázsába érve megláttam egy fecskét, amely a mennyezettől néhány centiméterre repült, és kétségbeesetten kereste a kiutat. Mivel azt hittem, hogy véletlenül bezáródott, rohantam, hogy kinyissam az ajtót, és kiengedjem. Legnagyobb meglepetésemre ahelyett, hogy elrepült volna, visszatért befelé, csőrében valamit cipelve. Ekkor fedeztem fel a fészkét, amelyben alig nagyobb tojások voltak, mint a csicseriborsó! Otthon mindenkinek megmondtam, hogy mindig hagyják nyitva a garázsajtót... Nem sokkal később megszülettek a fiatal madarak, és amikor beköszöntött a tél, a család eltűnt.

 A következő évben, nagy meglepetésemre ismét visszatértek a bérlőim...

 A fecskék nem tudnak bezárva élni; a szabadság iránti igényük olyan nagy, hogy annak visszaszerzése érdekében akár odáig is elmennek, hogy megölik magukat, ha nekimennek annak, ami fogva tartja őket. De paradox módon ez a klausztrofóbia, amit a génjeikben hordoznak nem akadályozza meg őket abban, hogy hűségesek legyenek „otthonukhoz”, mert minden évben visszatérnek ugyanarra a helyre, függetlenül attól, hogy mekkora távolságot kell megtenniük vagy mennyi idő telt el. 

 Rambaldo ezért nem fosztja meg Magdát a számára oly fontos szabadságtól: tudja, hogy „fecskéje” előbb-utóbb visszatér hozzá. Mindig is így volt, és mindig is így lesz.

 José Cura

magyar

Many years ago, I lived an experience that I have understood only later on, when studying the libretto of La Rondine:  

Coming in the garage of my house, I saw a swallow that was flying around at a few centimeters from the ceiling, desperately looking for a way out.  Thinking that it had accidentally been locked in, I ran to open the door and let her out. Much to my surprise, instead of flying away, she came back inside, carrying something in her beak.  That’s when I discovered her nest which was sheltering eggs that were hardly bigger than chickpeas! I told everyone at home to always leave the garage door open… Shortly after, the young birds were born, and when winter arrived, the family disappeared.

The following year, much to my surprise again, my tenants were back…

Swallows cannot live confined; their need of freedom is such that, in order to regain it, they can go so far as to kill themselves by colliding with whatever imprisons them.  But, paradoxically, this claustrophobia, something they carry in their genes, does not hinder them from being faithful to their “home”, because they return every year to the same place, no matter what’s the distance that they have to travel or the time that has passed.

That’s why Rambaldo does not deprive Magda of a freedom that is so vital to her: he knows that his “Rondine” will come back to him, sooner or later.  She always has and always will.

English

Créditos de presentación (Elenco & Equipo )

Elenco

Equipo

Ensamble