Organization

Armel Festival and Competition

Cantor

Barítono

Vasile Chisiu

Simon Boccanegra

Maestro

Tamás Pál

Sándor Gyüdi

Designer de Iluminação

Ferenc Stadler

Baixo

Tamás Altorjay

Jacopo Fiesco

Mezzo-soprano

Krisztina Kónya

Un'Ancella di Amelia

Attila Réti

Paolo Albiani

Tenor

Boldizsár László

Gabriele Adorno

András Kiss

Pietro

Bálint Börcsök

Un Capitano dei balestrieri

Soprano

Szilvia Dobrotka

Maria Boccanegra

Szeged National Theatre

Orchestra

Szeged Symphony Orchestra

Others

Choir of the Szeged National Theater

Simon Boccanegra -  (Simão Boccanegra)

Szeged

Hungria

National Theatre

Simon Boccanegra Verdi

Simão Boccanegra

Approved

Paolo Albiani and his ally Pietro want the plebeian Simon Boccanegra to be elected doge. Boccanegra is persuaded to take the position. Paolo notes that the noble Fiesco, who until now felt it was below his rank that his daughter should be the wife of a sailor, will gladly add Maria, by whom Boccanegra had a child, to a doge. Grief-stricken Fiesco leaves his palace, Maria is dead. Boccanegra arrives and offers a truce. Fiesco would accept this if the man entrusted her with the upbringing of his grandson. Boccanegra sadly admits that the little girl has disappeared.

Twenty-five years passed, the Doge exiled his enemies. Among them was Fiesco, who now lives under the name Andrea. Amelia, adopted by the family, lives in the Grimaldi palace. The girl is waiting for her love, Gabriele Adorno. He is afraid that the doge wants to give him to Paolo, so he urges their reconciliation. Fiesco tells Adorno that Amelia is not of noble birth, but the boy does not care. Fiesco blesses their marriage. The Doge arrives, to whom Amelia honestly reveals that she is in love and will not marry Paolo. He also says that he was adopted and that the only memory he has of his mother is a picture of her face. Boccanegra realizes that Amelia is none other than his long-lost daughter...

English

Paolo Albiani és szövetségese Pietro a plebejus Simon Boccanegrát akarják dózsévé választatni. Boccanegrát rábeszélik, hogy vállalja a tisztséget. Paolo megjegyzi, hogy így a nemes Fiesco, aki eddig rangján alulinak érezte, hogy lánya egy hajós felesége legyen, egy dózséhoz majd szívesen hozzáadja Mariát, akitől Boccanegrának gyermeke született. A gyásztól sújtott Fiesco lép ki palotájából, Maria meghalt. Boccanegra érkezik, és békülést ajánl. Fiesco abban az esetben fogadná ezt el, ha a férfi rábízná unokájának nevelését. Boccanegra szomorúan ismeri be, hogy a kislány eltűnt.

Huszonöt év telt el, a dózse száműzte ellenségeit. Köztük volt Fiesco is, aki most Andrea  néven él. A Grimaldi-palotában él a család által örökbe fogadott Amelia. A leány szerelmét, Gabriele Adornót várja. Attól tart, hogy a dózse Paolóhoz akarja adni, így sürgeti egybekelésüket. Fiesco elmondja Adornónak, hogy Amelia nem nemesi származású, de a fiú nem törődik ezzel. Fiesco megáldja a frigyüket. Megérkezik a dózse, akinek Amelia őszintén feltárja, hogy szerelmes és nem megy hozzá Paolóhoz. Azt is elmondja, hogy örökbe fogadták, és egyetlen emléke maradt édesanyjáról: egy arckép. Boccanegra ráébred, hogy Amelia nem más, mint rég elveszettnek hitt leánya…

magyar

Simão Boccanegra by Verdi, De (2013/2013), Regente Tamás Pál, Sándor Gyüdi, National Theatre, Szeged, Hungria

Créditos do espetáculo (Elenco & Equipe )

Elenco

Equipe

Conjunto

Co-produtor

Programa, Sobre & Sinopse

Fotos

Leitura adicional

Datas e locais de apresentação

Locais de Eventos